Szellem
Egy szép kertre figyel az ég, ilyen szép látványról álmodott rég.
A fákról csöpög a fény az előttük álló ház felé.
Nyílik az ajtó, fordul a zár, pillantásom körbejár,
Emberek körben, csendben leülve,
Látszik, hogy régóta várnak már rám.
Valahogy mindegyik ismerős nekem,
Bár egyesek kedvesek, mások sejtelmesek.
Jó néhány közülük látom, hogy álomszép
A többi úgy rémiszt, hogy csontomba tép.
Lassan a testek a székről felkelnek, és néhányuk indul felém.
Kinyújtom kezem, bár lehet elveszek, de ha itt vagyok végül is ennyit megér.
Mert hol a távol az égbe merül áll egy ház, áll egy ház,
És lehetsz bárhol ő hazavár, hisz benned él, benned áll.
Ha fordul a zár, és tombol a nyár,
Díszes a négy fala, tündérek otthona,
Fényben ázó szoba vár.
De ha fordul a zár és tombol az ár
Húsod a négy fala, csontod az oszlopa,
Vérben ázó szoba vár.
Tisztul már a kép, néhány táncra kér,
Forgásra, szédült pörgésre.
Egy tündér megsimít, aztán búcsút int,
Úgy félek, hogy többé nem látlak,
Jöjj kérlek, itt megvárlak.
Egy szellem szemben néz, szemében tűzcsepp ég,
Hozzám lép, aztán hozzám hozzámér.
Már nem látom, bennem lángol.
Az összes szellemlény szellememben él,
Sodrásban, ősi törvényben,
Mozgásban, égő örvényben.
Egy szép kertre figyel az ég, lassan kúszik felé a vég.
A fákról csorog a vér az előttük málló ház felé
Mert hol a távol az égbe merül áll egy ház, áll egy ház,
És lehetsz bárhol ő hazavár, hisz benned él, benned áll.