A Bál
Itt, e Földön van egy hely, mely vidám népekkel lakott,
Lehet messzi útra kelni, de lehet, hogy csak pár sarok
Pillantsunk csak be egy percre
Itt egy ház, s benne egy lány
Tükre előtt készülődve
Fésülgeti szép haját
Készül már az esti bálra
Gondolatban elmereng...
Egy legény a téren állva
Néz, hogy Ő épp hol lehet
Csillag csillan szép szemében
Pír önti el orcáját
Átszivárog minden résen
Megszorítja szoknyáját
Lehullik az éjszaka
Fent a huncut csillagok
Az éj szeme is tágra nyitva
Néhány felhőn átragyog
És látom a lányt, ott a téren
Haján holdfény, lámpa, s lampion
Tücsök, szöcske kint a réten
Egymást váltva felsikolt
De csend! Hisz hallom, pergő perceg, indul már a forgarag
A gyorsuló szív ritmusára a test a táncra felkacag
Kéz a kézben kissé nedves
A csípő jobbra, s balra lejt
Kérdésük így szemtől szembe
Most még titkos választ rejt
A dobra robban annyi láb, a csöppnyi tér, hogy megremeg
A gyorsuló dal ritmusára a szoknya széle meglebeg
A kar a csípőhöz fonódik
Egyre-egyre közelebb
Közös nyelvbe kulcsolódik
Mind, ki jókor érkezett
Gyorsul, s forr az éji bál
A tánc tetőfokára hág
S egybe forrva olvad össze
Hajnalra a nagy Világ